A bűzös lehelettől a foghullásig

Ez a cikk egy cikksorozat egyik része. Ha a teljes téma érdekli, akkor nézze meg a nyitó cikkünket (Kutyák és macskák fogászata) a témában és onnan elérhető a cikksorozatunk összes írása. 

A bűzös lehelettől a foghullásig – mi zajlik valójában a mélyben?

Sokan ismerjük azt a jellegzetes szagot. Amikor a kutya lihegve odahajol az arcunkhoz, és önkéntelenül hátrahőkölünk. A legtöbb gazdi ilyenkor legyint, betudja a kornak vagy a fajtának. Pedig az a szag nem "kutyaszag". Az a bomlás szaga.

Hajlamosak vagyunk azt hinni, hogy a fogkő csak egy esztétikai hiba. Egy kis barna elszíneződés, ami maximum csúnya, de nem fáj. Ez a legnagyobb tévedés, ami miatt rengeteg kutya és macska szenved némán évekig. Amit a fogakon látunk, az ugyanis csak a jéghegy csúcsa, a valódi háború az íny alatt zajlik, és mire észbe kapunk, sokszor már késő.

Nézzük meg, hogyan épül fel ez a romboló folyamat, lépésről lépésre.

A láthatatlan ellenség: a biofilm

Minden egy ártatlannak tűnő réteggel kezdődik. Evés után szinte azonnal, de legkésőbb pár órán belül a fogak felszínén kialakul egy vékony, nyálkás bevonat. Ez a plakk.

Nem ételmaradék, bár az is van benne. Ez egy élő, szervezett közösség. Baktériumok, nyálfehérjék és elhalt hámsejtek keveréke. Ha végighúzod a körmöd a saját fogadon este fogmosás előtt, tudod, miről beszélek. Ez a biofilm a baktériumok számára maga a paradicsom: védelmet nyújt, és táplálékot biztosít.

Az elején még nincs nagy baj. A szervezet és a szájüreg természetes tisztulása (a nyelv mozgása, a rágás súrlódása) kordában tartja a helyzetet. A baj akkor kezdődik, ha ez a réteg ott marad.

Amikor a lepedék megkövesedik

A nyálban ásványi anyagok keringenek, kalcium és foszfor, amik normális esetben a fogzománc épségét védenék. De ha plakkot találnak, a folyamat visszájára sül el. Az ásványi anyagok kicsapódnak a lepedékben, és alig pár nap alatt kőkemény szerkezetté cementálják azt.

Ez a fogkő.

Olyan ez, mint a vízkő a csaptelepen, csak sokkal gyorsabban képződik. A fogkő felszíne ráadásul nem sima. Mikroszkóp alatt nézve érdes, rücskös felület, ami tökéletes kapaszkodót nyújt a következő adag plakknak. Innentől a folyamat begyorsul. Az újabb baktériumrétegek már nem a fogra, hanem a fogkőre tapadnak, a réteg vastagszik, és ami a legveszélyesebb: elindul az íny felé.

A vörös vonal: Ínygyulladás (Gingivitis)

A baktériumok nem állnak meg a fognyaknál. Behatolnak az íny és a fog közötti apró résbe, a sulcusba. A szervezet persze nem nézi ezt tétlenül. Védekezni kezd, odaküldi az immunrendszer katonáit.

Ezt látjuk mi kívülről ínygyulladásnak. Az íny széle vörös lesz, megduzzad, érintésre vagy evés közben vérezni kezd. Bár ijesztőnek tűnik, valójában ez még a szerencsés stádium. Miért? Mert ez az állapot még visszafordítható.

Ilyenkor még nem történt maradandó rombolás. Ha ebben a fázisban avatkozunk be, ha ilyenkor távolítjuk el a fogkövet és a lepedéket, az íny képes tökéletesen regenerálódni. Visszatapad a fogra, a duzzanat lelohad, a vérzés megszűnik. Nincs heg, nincs fogvesztés.

De ha nem lépünk közbe, a csata áttevődik a mélybe. És ott a szervezet már drasztikus eszközökhöz nyúl.

Amikor a szervezet saját maga ellen fordul – A fogkövesség láthatatlan ára

Ott hagytuk abba, hogy az íny vérzik és duzzadt. Ez a szervezet utolsó segélykiáltása. Ha ilyenkor nem lépünk közbe, a csatazaj elcsendesül, de a háború sokkal pusztítóbb szakaszba lép.

A baktériumok ugyanis rájönnek, hogy a fogfelszínnél van egy sokkal jobb búvóhely is: a mély. Behatolnak az íny alá, lefelé a gyökér mentén. Ezt nevezzük parodontitisnek, vagyis fogágybetegségnek. Ez a szakasz már alattomos. Sokszor kívülről alig látszik valami, a gazdi talán csak annyit vesz észre, hogy a kutya kicsit kedvetlenebb, vagy nem rágja a játékait.

A mélyben viszont három dolog történik, ami már nem csinálható vissza:

• Tasakok képződnek. Az íny elválik a fogtól. Olyan mély árkok jönnek létre a fog mellett, ahová a fogkefe sörtéje esélytelen, hogy elérjen. Ezekben a tasakokban genny gyűlik fel, ami tökéletes inkubátor a legveszélyesebb kórokozóknak.
• A csont felszívódik. Ez a legmegdöbbentőbb. Nemcsak a baktériumok toxinjai pusztítanak, hanem a szervezet saját védekező reakciója is. Az immunrendszer, hogy megállítsa a fertőzés terjedését, elkezdi lebontani a fogat tartó csontszövetet. A csont egyszerűen "elolvad" a gyulladásban.
• A stabilitás megszűnik. Ahogy fogy a csont, a fog elveszíti a támasztékát. Először csak kicsit mozdul, később már lötyög. Ilyenkor a fájdalom állandósul.

A szájüreg: a betegségek autópályája

Van azonban egy még nagyobb baj. Sokan elfelejtik, hogy a szájüreg nem egy zárt doboz. Nagyon is jó vérellátása van.

A gyulladt íny és a tasakok falán keresztül a baktériumok akadálytalanul bejutnak a vérkeringésbe. Ezt hívjuk bakteriémiának. A véráram pedig bárhová elviszi őket a testen belül. Olyan ez, mint egy folyamatos mérgezés, ami a nap 24 órájában terheli a szervezetet.

A leggyakoribb célpontok sajnos pont a létfontosságú szervek:

A szívbillentyűkön megtapadó baktériumok szívbelhártya-gyulladást okozhatnak, ami idős korban végzetes lehet. A máj és a vese, mint a test szűrőberendezései, szintén folyamatos ostrom alatt állnak. Sok veseelégtelenséggel küzdő idős macska és kutya állapotáért eredetileg a kezeletlen fogak felelősek.

Mi a megoldás?

Nincs csodaszer, nincs "fogkőoldó por", ami ezt a folyamatot a mélyben megállítaná. A megoldás a szakszerű beavatkozás.

A következő részben arról fogunk írni, miért nem lehet ezt a munkát "bódításban" vagy ébren elvégezni, és miért a biztonságos altatás az egyetlen útja annak, hogy kedvenced valóban megszabaduljon a fájdalomtól.