A gazdik körében kifejezetten gyűlölt téma a kiskedvencek altatása, így ebben a cikkben szeretnénk alaposan körbejárni a témát.
Milyen helyzetekben van szükség anesztéziára?
Vannak olyan kisállatok, akik annyira izgatott természetűek, hogy egy precízebb, alaposabb vizsgálat, amihez szinte mozdulatlannak kellene lenniük, éberen nem kivitelezhető. Például ilyen lehet egy kölyök, aki a saját labdájához hasonlóan pattog, és a toklász szezonban elkezdi rázni a fejét és vakarni az egyik fülét. Előfordulhat, hogy esélyünk sem lesz alaposabb otoscopos vizsgálatra, hogy megítéljük, van-e idegen test a hallójárat mélyén.
Másik viszonylag gyakori indikáció, ha a kedvenc agresszívan viselkedik, és a saját, a rendelő dolgozói és a gazdi épségének megőrzése érdekében kerül sor az anesztéziára. Az eddigi példák jelentősebb diszkomforttal nem járó procedúrák.
Egy állatorvosi rendelőben nyilván a fájdalmas beavatkozások is mindennaposak. Ezek során egyértelmű, hogy különböző hatóanyagokat használunk a kedvencek kímélése érdekében. Ide soroljuk a komolyabb, műtéti beavatkozásokat, de a fogkőszedést, tályog felnyitást is.
Az anesztézia formái, azaz a “bódítás vs altatás” kérdése
Ugyan számos hatóanyag áll az állatorvosok rendelkezésére, alkalmazásukra két leggyakoribb módszert szoktunk alkalmazni. Együttműködőbb kedvencek esetében vénakanült behelyezve, vénás úton alkalmazzuk a nyugtató, fájdalomcsillapító és altató szereket. Ha a kisállat például agresszív és ez nem kivitelezhető, izomba adva szintén hasonló hatású gyógyszereket tudunk használni.
Ezek után már igazából minden annak a függvénye, hogy hosszabb vagy rövidebb illetve mennyire fájdalmas procedúráról beszélünk. Például egy toklász eltávolításához ez mind elegendő is, ám ha műtéti beavatkozásról esik szó, ezen lépések után a kisállatnak behelyezünk egy légcsőtubust és azon keresztül kapja az altatógáz és oxigén keverékét.
Gyakran érkezik a gazdiktól a kérdés: “Ugye ez csak egy kis bódítás”? Az alábbi sorokat olvasva talán már mindenkinek egyértelmű, hogy a felhasznált hatóanyagokban nincs is különbség a kettő közt, hiszen a kezdő “koktél” mindkét esetben nagyjából ugyanazt jelenti.
A tulajdonosok bódításnak a rövidebb, pár perces, kisebb fájdalommal járó kezeléseket szokták nevezni, altatásnak pedig a műtéti beavatkozásokat.
Mit tehetünk, hogy felmérjük a kockázatot?
Mindennyian tisztában vagyunk vele, hogy az altatás kockázattal jár, emiatt is izgulnak a gazdik. A kérdés inkább az, mekkora is ez a kockázat?
Ennek megítélésére szükség lesz egy alapos belgyógyászati kivizsgálásra. Első lépés egy fizikális vizsgálat, különös tekintettel a mellkas fonendoszkópos hallgatózására, hogy tudomást szerezzünk a lehetséges kóros légzési hangok és szívzörej meglétéről.
Ezután laborvizsgálat javasolt, mely az állat panaszai és kora alapján nagyon széles skálán mozoghat. Minimálisan tartalmaznia kell egy vérképet (vörös és fehérvérsejtek száma), az altatószerek feldolgozása miatt máj és veseparamétereket és vérzéssel járó beavatkozás esetén véralvadást is. Macskáknál a vírustesztek (FIV, FeLV), kutyáknál a szívféregszűrés jöhet még szóba. Ha az állat idős vagy szívzörejt találtak nála, a szív ultrahangos vizsgálata is mindenképpen szükséges.
Az anesztézia indikációja, az állat kora, a laboreredmények, a panaszok jellege és egyéb tényezők függvényében akár többirányú mellkas röntgen és hasi ultrahang is javasolt lehet.
Aki keres, az néha talál is
A belgyógyászati kivizsgálás során előfordul, hogy nem várt eredményekkel találkozunk. Számos eltérés nem jelenti azt, hogy az állat nem altatható. A mai modern és biztonságos altatási technikákkal (vénakatéter, légcsőtubus, aneszteziológus, stb) nagyon kevés olyan probléma merülhet fel, melyekkel nem kivitelezhető semmilyen formában az altatás.
Például újonnan felfedezett, kezelést igénylő szívbetegségek nagy részénél pár hetes gyógyszeres kezelés után már mérsékelten fokozott csak az altatási kockázat.
Vesebeteg állatok altatása esetén pár napos infúziós kúrával és jól megválasztott, vesét kímélő gyógyszerekkel szintén kivitelezhető lehet a beavatkozás. Sokszor az altatás miatt készülő belgyógyászati kivizsgálás során derül fény olyan betegségre, mely ugyan a műtétet kevésbé vagy nem befolyásolja, ám kezelés hiányában az állat várható élettartamát igen.
Amikor mérlegelni kell, mi jár nagyobb kockázattal (idős állatok anesztéziája)
Gyakran halljuk idős kedvencek gazdáitól, hogy ők már nem altathatóak a koruk miatt.
Egyrészt az “idős” jelző relatív, hiszen sokszor már 8-10 éves kistestű állatoknál is erre hivatkoznak, ám ők szerencsés esetben még hosszú évekig boldogíthatnak minket! Ezzel szemben, ha nem végezzük el a szükséges beavatkozást, annak akár élettartamot drasztikusan rövidítő hatása is lehet!
Például extrém szájüregi állapot esetén a következmény lehet súlyos gyulladás, fogvesztés, eleség megtagadás, szájüregi daganat vagy a távoli szervekben okozott gyulladás is. A szövetszaporulatok esetében a késlekedett műtét lehetőséget ad a daganat növekedésére és inoperábilissá válására, illetve áttétképződésre.
Általában minél hamarabb lépünk közbe, annál rövidebb és kevésbé drasztikus a beavatkozás. Ezzel szemben, ha sokáig várunk, egy még idősebb állatot kell még nagyobb beavatkozásnak kitenni!
Ha a korábban felsorolt, előzetes vizsgálatokon mindent rendben találnak, a fiatal, egészséges állatoknál csak minimálisan fokozottabb az altatási kockázat.
Altatásos beavatkozások nálunk
Az altatásos beavatkozás napján a kisállatok 12 óra koplalás után érkeznek hozzánk. Elbúcsúznak a gazdiktól, akik aláírják az altatási beleegyező nyomtatványt. Az előzetes vizsgálatok eredménye alapján állítjuk össze a náluk alkalmazott altatási protokollt.
Vénakanül behelyezése után megkapják a kezdő gyógyszereket, majd egy légcsőtubust, és felhelyezzük őket az altatógépre, mely az altatógázt és az oxigént szolgáltatja.
Felkerülnek a monitorozásra szánt eszközök (pulzoxi, kapnográf, ekg, stb), melyeken keresztül az aneszteziológus felügyeli a kisállat alvását.
Elindítjuk a fájdalomcsillapító és általános infúziókat. A műtét befejeztével felügyeljük az ébredését, és mikor már nagyjából éber állapotban van, jelezzük a gazdinak, hogy túl van a beavatkozáson és megbeszéljük, mikor jöhet érte. Pár órát mindenképpen megfigyeljük. Az elvégzett beavatkozás függvénye, hogy szükséges-e kontroll vizsgálat.
A cikkben a nálunk zajló altatásos beavatkozásokról olvashattak, nem feltétlenül minden rendelőre igazak az információk.
