Bűzmirigyekkel a legtöbb ragadozó emlősfaj rendelkezik, így a kutyák, macskák és vadászgörények is. A bűzmirigyek a végbélnyílás közvetlen közelében, annak alsó részén található páros képletek. Szövettani szempontból a kültakaró betüremkedéseinek kell tekinteni őket. Külső rétegük - az egész testfelszínt borító bőrhöz hasonlóan - elszarusodó laphám, a bőr alatti kötőszövetükben pedig számos, kissé módosult verejték- és faggyúmirigy van. Szintén a bűzmirigyek bőr alatti kötőszövetében, illetve az egész végbélnyílás körüli területen található egy módosult mirigytípus is, az úgynevezett perianális- (végbélnyílás körüli), avagy hepatoid mirigy. Ezeknek a mirigyeknek a működése erősen függ különböző szteroid típusú hormonoktól, különösen a tesztoszterontól.
A bűzmirigyváladék a fent említett módosult faggyú-, verejték- és hepatoid mirigyek által termelt mirigyváladékból, a lehámló sejtekből és az itt élő normálflóra (baktériumok és gombák) produktumaiból áll össze. Ezek felelősek annak jellegzetes szagáért is. A váladék funkciója még nem teljesen tisztázott, de nagyon valószínű, hogy különböző szociális és területi viselkedésformák során van fontos szerepe. A bűzmirigytartalom színe, konzisztenciája, valamint szaga nagyon sokféle, egyedenként, vagy akár mirigyenként is eltérő lehet. Normál körülmények között a bélsárral együtt ürül a tartalmuk.
A bűzmirigyekkel kapcsolatos problémák főleg kutyákra jellemzőek, macskákban és görényekben jóval ritkábbak.
Hasonlóan a legtöbb bőrgyógyászati megbetegedéshez, a bűzmiriggyel kapcsolatos problémák is csak nagyon ritkán diagnosztizálhatóak pusztán egy alap fizikális vizsgálattal.
Nagyon fontos a kórelőzmény pontos megismerése: ivartalanított-e az állat, mikor kezdődött, milyen gyakran és mikor tér vissza a probléma, van-e szezonalitás, van-e védve az állat külső élősködők ellen, milyen gyakran féregtelenítik az állatot, előfordultak-e hasmenéses kórképek az utóbbi időben, stb.
Ritka eset, hogy a bűzmirigy önállóan betegszik meg, ezért az egész állatot alaposan meg kell vizsgálni, különös tekintettel a kültakaró többi perifériás részére, például a hallójáratok, talppárnák, nyálkahártya és bőr (mucocutan) közötti átmeneti területek, stb. Ez azért is fontos, mert nagyon gyakran allergiás hátterű folyamat okozza a bűzmirigy váladék minőségének vagy mennyiségének megváltozását, és az esetlegesen emiatt kialakuló bűzmirigygyulladást. Ezzel egyidőben ugyanaezen folyamatok vezethetnek például a hallójáratokban, lábvégeken, szem és szájkörnyékén, stb. található bőr gyulladásához.
A teljes állatot és annak kórtörténetét vizsgálva differenciál diagnosztikai lista állítható fel, amelyen végighaladva (kiegészítő vizsgálatok, próbakezelések, stb.) eljuthatunk a probléma gyökeréhez, amit gyógykezelve végelegesen gyógyíthatjuk, vagy ha ez nem lehetséges, célzottan kezelve tünetmentessé tehetjük kedvencünket.
Milyen vizsgálatok végezhetők el?
Mint már említettük, a bűzmirigyek váladéka egy egészséges állatban is tartalmaz sejtes elemeket. Ezek származhatnak a gazdaállatból, főleg hámsejtek, vagy különböző fehérvérsejtek (jellemzően az ún. neutrophil granulocyták),valamint ide értjük az itt élő különböző gombákat és baktériumokat. Ez utóbbiak vegyesen származhatnak a normál bél- illetve bőrflórából.
Kóros esetben a különböző fehérvérsejtek száma jelentősen megemelkedik, súlyosabb fokú gyulladás esetén vörösvérsejtek is megjelennek a váladékban. Ritkán az is előfordulhat, hogy oda nem illő gomba vagy baktérium fajok telepednek meg, vagy a normál körülmények között is ott élő mikróbák száma drasztikusan megemelkedhet.
Ezeket a válatozásokat a váladékból készített kenetminták citológiai vizsgálatával tudjuk nyomonkövetni, amely a legtöbb esetben kórjelző értékű. A váladékban található baktériumok és/vagy gombák tenyésztésével és rezisztencia vizsgálatával pedig célzott antibiotikus terápia állítható fel, amennyiben szükséges.
Daganatos és immunmediált (védekezőrendszer által vezérelt) betegségek gyanúja esetén szintén citológiai mintavétel az elsődlegesen választandó vizsgálat, de sokszor ezt kiegészítendő szövettani vizsgálatra (biopsziás mintavétel, illetve a bűzmirigy teljes műtéti eltávolítása) is szükség van, hogy pontosan diagnosztizálhassuk a problémát.
A bőrgyógyászati diagnosztika további részleteiről az alábbi cikkünkben olvashat: 1/2bőrgyógyászati megbetegedések
Melyek a leggyakoribb kórképek, amelyek a bűzmirigy problémák kapcsán felmerülnek?
Bűzmirigy váladék pangása
Gyakran előfordulhat, hogy a váladék nem tud normálisan ürülni a bélsárral együtt. Túlsúllyal küzdő állatok esetén, illetve kistestű kutyafajtáknál gyakrabban jelentkezik. Sokszor szerepel a kórtörténetben, hogy a problémát pár napos hasmenés, vagy lágyabb bélsár előzte meg. Sok esetben a háttérok nem ismert.
A bűzmirigyben felgyülemlett tartalom pangása általában zavarja az állatot: próbálja nyalni, harapni az adott területet, húzza a fenekét a földön (szánkózik), hátrakapkod, stb.
A kezelés során az állatorvos óvatosan kinyomja a tartalmat a mirigyekből. A tartalom citológiai és mikrobiológiai vizsgálatával fény derülhet az esetleges gyulladásos háttérre. A problémás bűzmirigy nem minden esetben igényel ismételt, vagy rendszeres ürítést, ha a tünetek nem jelentkeznek újra.
Bűzmirigygyulladás és -sipoly
Sipolynak nevezzük a különböző, tágabb értelemben vett testüregek kóros összeköttetését.
Általában valamilyen hajlamosító betegség áll a kialakulás hátterében, például allergia, hormonális betegségek, stb. sipoly esetében nem mindig dönthető el elsőre, hogy a háttérben a mirigyek gyulladása vagy csupán a váladék pangása állt. Mivel a sipolyok súlyos szöveti sérülés miatt mindig gyulladással járnak.
A betegség kezdeti tünetei hasonlóak lehetnek az előzőekben leírtakhoz. Gyakran súlyosabb formában jelentkeznek, a végbéltájék fájdalmas, az állat nem akar bélsarat üríteni, bágyadt, vagy akár lázas is lehet. A vizsgálat során a környező szövetek ödémássá válnak, a terület kipirult, a mirigyekből gennyes, véres tartalom ürülhet, illetve a végbél mellett egy újonnan kialakult, nem természetes testnyílást figyelhetünk meg.
A tartalom citológiai és mikrobiológiai vizsgálata segít a pontos diagnózis felállításában, illetve a pontos antibiotikus szer megválasztásában.
A kezelés enyhébb esetben szájon át illetve helyileg történő gyógyszeres kezelést jelent. Súlyos esetekben egy-két napig -bódításban vagy felületes altatásban- a mirigyek üregének fertőtlenítő, gyulladáscsökkentő vagy antibiotikus szerekkel való átmosása is szükséges lehet. A háttérokok felderítése és kezelése nagyon fontos a végleges gyógyulás érdekében!
Perianális fisztula
Ez egy főleg németjuhászokra és keverékeikre jellemző fajtabetegség, de számos pointer és retriever fajtában is leírták már. Kialakulásának oka nem teljesen tisztázott, nagy valószínűséggel egy, az immunrendszer hibás működése miatt kialakuló betegség (immunmediált). Szövettanilag sokban hasonlít a krónikus vastagbélgyulladásokhoz, illetve az emberi Crohn-betegséghez.
Kezdeti vagy enyhe stádiumban apró fekélyek, mikrotályogok jelennek meg a végbélnyílás környékén, a bűzmirigyekben. Ezek később súlyosbodhatnak mind tünetekben, mind pedig az elváltozások kiterjedésében. Az elváltozás fájdalommal jár, az érintett szövetekre gennyes-nyálkás gyulladás jellemző. Idült esetben az esetlegesen gyógyult sipolynyílások és fekélyek helyén hegszövetképződés figyelhető meg. Az érintett állatoknak a bélsárürítés fájdalmas, vagy akár emiatt meg is szűnhet, ami bélsárpangáshoz vezethet.
A diagnózis sokszor könnyű lehet a fajta és a jellegzetes tünetek miatt, de súlyos, nehezen gyógyuló esetekben mikrobiológiai, citológiai vagy biopsziás mintavétel is szükséges lehet.
A betegség általában nagyon jól reagál a megfelelő gyógyszeres kezelésre, de a kezelés felfüggesztése szinte mindig kiújulással jár, ezért életfogytig kell folytatni.
Bűzmirigy és a végbéltájéki régió daganatairól részletesen itt olvashat: különböző szervek daganatai
